Egy csodálatos testvéri közösség összejövetelének emlékére

Nehezen találom a szavakat mindarra a gyönyörűségre amit átélhettem a Ferences Világi Rend káptalanján a hétvégén, az én első káptalanomon! Szavakkal kifejezni nem tudom mennyire vágytam ilyesmire a renddel és immár szívemnek ez a vágyálma is teljesülhetett az Úristen szeretetéből! Az első perctől kezdve amint átléptem az épület küszöbét úgy éreztem hogy hazaértem! Öröm volt átélni azt hogy ugyan ismeretlenként de mégis testvérként lehettem a káptalan tagjai között. Szép érzés volt egy asztalnál étkezni, közösen imádkozni, ismerkedni, beszélgetni. Igen, ez valóban olyan érzés  mintha csak haza tértem volna! Lelkem minden nap feljebb és feljebb emelkedett e sok örömtől és valami olyan erővel tértem haza amit nem tudok megmagyarázni még ma sem! Nagyon boldog és hálás vagyok hogy mindezt átélhettem! Sosem felejtem el ezt a gyönyörű három napot és szívem ujjong ebben a gyönyörűségben!

                                  Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!