Éjszakai hálaadás

Éjjel fél kettő van és én nem igazán tudok aludni. Álmatlanul járkálok otthonom egyik helyiségéből a másikba. Lassan közeleg az év vége és ennek az évnek a történéseit forgatom szívemben.  Eszembe jutnak a jók, a rosszak is. Nagyon sok minden történt ebben az évben az életemben és vannak olyanok amelyeket el kell rendeznem magamban, le kell zárnom magamban hogy az új évet tiszta szívvel és lélekkel kezdhessem el. Sok konfliktus, feszültség, bántás is ért ebben az évben és környezetemben és családomban is súlyos betegségek árnyékolták be napjaimat de voltak aranyló napok is, főleg amit rendi közösségemmel élhettem át: közös zarándoklat, káptalan, ünnepek, találkozók, lelki nap a kedves klarissza nővéreknél és persze a pár nappal ezelőtti befogadásom. Hosszú és küzdelmes volt ez az év én mégis hálás vagyok, hálás tudok lenni minden küzdelmes napért. Mert hiába is voltak nehéz napjaim, konfliktusok, bántások, bizonytalanságok, olykor félelmek egyszer sem éreztem magam egyedül. Mindig ott volt nekem egy láthatatlan de biztos támaszom: Jézus. Nélküle annyi minden nem ment volna, annyi mindent nem tudtam volna elviselni, annyi mindent nem tudtam volna elfogadni vagy megérteni!
Nélküle annyiszor estem volna el, annyiszor buktam volna el! De ő mindig ott volt mikor kellett és felsegített a földről, kihúzott a veremből, lehajolt értem a sárba is ha kellett!
Ha ezekre gondolok megtelik melegséggel a szívem és vigasztal az a bizonyosság mikor a hibáimra, a bűneimre, a gyarlóságaimra gondolok  hogy Jézus mindezek ellenére mennyire szeret engem. 

Köszönöm Jézusom hogy kitartottál mellettem és tiszta, áldott kezeidet kinyújtottad felém, piszkos, sáros emberhez!