Esti fohász

Csendes nyári este van és én bánatos szívvel gondolok napi eseményeim nehézségeire. Túlterhelt napok, kemény munkatempó, sok feszültség és stressz közepette az est csendjében annyi minden játszódik le a szívemben. A kéklő égbolt alatt ülve tud csak most lelkem megpihenni eme nehéz napok után és mily jólesik Istenem védelmező és vigasztaló karjaiban megpihenni, odabújni és elfeledni a napi rossz történéseket, bántó szavakat, meg nem értéseket! Oly jó Istenem itt lenni most veled a csendben és gyönyörködni a mindenségben melyet Te alkottál! Mintha a sötét égbolt is mosolyogna rám!
Erőt merítek ebből a földöntúli csendből, érzem vigasztaló közelségedet és benned nyugszik meg a lelkem!
Annyira szeretlek Istenem!